AKTUÁLIS
VITÉZEK HÍRMONDÓJA
FŐKAPITÁNY BESZÉDEI
HÍREK
A VITÉZI RENDRŐL
A SZERVEZET
TAGFELVÉTEL
RENDTÁRSAKNAK
BESZÉDEK, ÍRÁSOK
KIADVÁNYOK
VERSEK
KÉPGALÉRIA
LETÖLTHETŐ DOKUMENTUMOK
LINKEK
TÁMOGATÁS
KAPCSOLAT

A Vitézi Rend Magyarországon a magyar királyi miniszterelnök rendeletével jött létre, és került bejegyzésre

A bejegyzés adatai:

Miniszterelnöki rendelet száma:

6650/1920. M.E.

Rendelet kiadásának dátuma:

1920.08.11

Törvényerőre emelkedett:

1920. évi 36. tc. 77. par. alapján

Támogató

 
Főkapitányok

 

 

 

vitéz nagybányai Horthy Miklós altengernagy
 
1868. június 18-án született Kenderesen. Elemi iskoláit Kenderesen és Debrecenben végezte. Ezután Sopronban járta ki a gimnázium négy osztályát, majd a fiumei tengerészeti akadémiába járt, ahol Béla bátyja korábban balesetet szenvedett. 1886-ban avatták II. osztályú tengerész hadapróddá. Három év alatt kilenc különböző hajón teljesített szolgálatot. 1889-ben letette a tiszti vizsgát és I. osztályú tengerész hadapróddá léptették elő, majd az év végén tengerész zászlósi rendfokozatot ért el. 1892-ben a „Saida” nevű korvett tisztjeként eljutott az Indiai-óceánra és a Csendes-óceánra. 1908-ban a „Taurus” nevű állomáshajóra vezényelték, mint I. osztályú sorhajóhadnagyot, parancsnoki beosztásba. Itt figyelt fel a haditengerészet vezetése a kiváló képességű magyar tengerésztisztre. Egy év múlva kinevezték I. Ferenc József egyik szárnysegédének. 1914 májusáig töltötte be azt a pozíciót, amelyben sorhajó kapitányi (ezredes) rendfokozatot ért el. Az első világháború kitörése után a korszerűtlen „Habsburg” csatahajóra vezényelték parancsnoknak. Nem sokkal később Horthyt kinevezték a korszerű „Novara” cirkáló parancsnokának. E cirkáló parancsnokaként hajtotta végre 1915 májusában az olasz Porto Corsini kikötője, ajd júniusban a Fano, illetve Pesaro és júliusban az Ancona és Pesaro között lévő célpontok elleni sikeres támadásokat. 1915 decemberében San Giovanni de Medua kikötőjét támadta meg a „Novara” és minden ott lévő hajót elsüllyesztett vagy súlyosan megrongált. 1917 májusában a „Novara” és kísérőhajói az első világháború egyik legnagyobb monarchiás tengeri haditettét végrehajtva szétzúzták az Otrantói tengerzárat, majd megütköztek a túlerőben lévő ellenséges olasz és angol hajókkal. A tengeri ütközetben Horthy is megsebesült, a „Novara” súlyos találatot kapott. 1918 februárjában Horthyt kinevezték a „Prinz Eugen” csatahajó parancsnokává, amely a világ legjobb hadihajói közé tartozott akkoriban. IV. Károly még ugyanabban a hónapban ellentengernaggyá léptette elő Horthyt és kinevezte a hajóhad parancsnokává. 1918 júniusában a Monarchia hadiflottája elindult Horthy vezetése alatt, hogy szétrombolja a közben újra felállított Otrantói tengerzárat, de az indulás után nem sokkal az olaszok elsüllyesztették a „Szent István” csatahajót és Horthy leállította az akciót. Az uralkodó 1918 októberében altengernaggyá léptette elő, majd megbízta, hogy adja át a flottát a Délszláv Nemzeti Tanácsnak. 1919 nyarán Horthyt kinevezték a szegedi ellenkormány hadügyminiszterévé, majd a Nemzeti Hadsereg főparancsnokává. A főhadiszállását Szegedről Siófokra tette át. 1919. november 16-án csapatai élén bevonult Budapestre. 1920. március 1-jén megválasztották Magyarország kormányzójává. Még abban az évben megalapította a Vitézi Rendet, melynek első főkapitánya ő lett. Az első (zártkörű) vitézi avatásra 1921. május 22-én került sor, ahol a kormányzó is felavatásra került. A kormányzót 1944. október 16-án lemondatták a németek Szálasi javára. Horthyt és családját Németországba internálták. A háború után tanúskodott a Nürnbergi-perben, majd Portugáliába emigrált. 1947. február 9-én hunyt el a portugáliai Estorilban. 1993 szeptemberében Horthy Miklóst, a feleségét és Miklós fiát Kenderesen a családi kriptában újratemették.

 

 

 

 

vitéz lotharingiai Habsburg József Ágost tábornagy
1872. augusztus 9-én született a Fejér megyei Alcsúton. Hercegi származására való tekintettel gyorsan haladt előre a katonai ranglétrán. 1890-ben előléptették hadnaggyá és az 1. honvéd gyalogezredben kapott beosztást. 1893-ban áthelyezték a 72. gyalogezredhez, majd 1894-ben átkerült a 6. dragonyos ezredhez. 1902-ben már át helyezték az 1. honvéd huszárezredhez, egy évre rá előléptették alezredessé, majd újabb egy év elteltével kinevezték az alakulat élére. 1907-ben már ezredesként a 79. honvéd gyalogdandár parancsnoki pozícióját töltötte be. 1908-ban, mindössze 36 évesen előléptették vezérőrnaggyá, 39 évesen pedig már altábornagyi rendfokozatot ért el. Az első világháborúban először a szerb- majd az orosz-fronton harcolt. 1914 végén előléptették lovassági tábornokká, és amikor 1915 tavaszán Olaszország belépett a háborúba a VII. hadtest élén ellenük harcolt. Személyes bátorsága legendás volt katonái körében, állandóan feltűnt az első vonalakban. Azon ritka tábornokok közé tartozott, aki megkapta a Károly Csapatkeresztet, amely kitüntetést 12 heti frontszolgálat után lehetett kiérdemelni. I. Ferenc József halála után IV. Károly az új uralkodó őt nevezte ki a keleti-front parancsnokának. 1917. augusztus 17-én az uralkodó kitüntette a Monarchia legmagasabb katonai elismerésével, a Katonai Mária Terézia Rend parancsnoki keresztjével. 1918-ban újra az olasz frontra került, mint a 6. hadsereg parancsnoka, majd 1918 nyarától az egész Tirol hadseregcsoport vezetését rábízták. A Monarchia katonai összeomlása előtt nem sokkal a balkáni hadseregcsoport élére nevezték ki és az uralkodó tábornaggyá léptette elő. 1919 őszén IV. Károly Magyarország kormányzójává nevezte ki, de az antant nyomására rövidesen lemondott. 1921. augusztus 21-én, az első nyilvános ünnepélyes vitézi avatáson, vitéz nagybányai Horthy Miklós vitézzé avatta. Jelentős társadalmi szerepet töltött be: katonai eseményeken, vitézi avatásokon és egyéb társadalmi eseményeken vett részt. 1936-tól a Magyar Tudományos Akadémia elnökének választották meg. A szovjetek elöl az Egyesült Államokba emigrált, majd visszatért a Német Szövetségi Köztársaságba. Horthy Miklós halála után őt választották meg a Vitézi Rend második főkapitányává. Az ő főkapitánysága alatt lett a Vitézi Rend a Nemzetközi Genealógiai és Heraldikai Kongresszus és az annak hatáskörébe tartozó Lovagrendek Nemzetközi Bizottsága (I. C. O. C.) tagja 13. sorszámmal. 1962. július 6-án hunyt el Rain bei Straubing-ban. 1992-ben újratemették a budapesti nádori kriptában.

 

 

 

vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredes
 
1892. május 27-én született Kismartonban (ma Eisenstadt / Ausztria), amely          akkor még Magyarországhoz tartozott. A polgári iskola négy osztályának           elvégzése után a       soproni honvéd főreáliskolában tanult 3 évig. Az iskola  befejezése után hadnagyi  rendfokozatban került a magyar királyi 18. honvéd    gyalogezred állományába. 1920- 1921-ben elvégezte a Hadiakadémiát. Ekkor      már százados volt. Ezután először a honvédelmi minisztériumban teljesített       szolgálatot, majd a Hadiakadémián földrajzot és tereptant tanított. 1927. június  26-án avatta vitézzé a kormányzó a margitszigeti ünnepélyes vitézi avatáson.           1935-ben már alezredesként visszakerült a honvédelmi minisztériumba. 1938-        ban részt vett az Eucharisztikus Világkongresszus előkészítési             munkálataiban, majd 1938. október 1-én            kinevezték a Ludovika Akadémia             parancsnokává, amely beosztást 1943. augusztus 21-ig látta el.  Ez idő alatt léptették elő 1940-ben tábornokká, majd 1943-ban altábornaggyá.  1941-ben őt nevezték ki főcserkésznek. Ezután a VI. hadtest élére került és a Tatár          hágó védelmével hírnevet szerzett magának.  1944 novemberében előléptették             vezérezredessé és kinevezték Országos Elhelyezési kormánybiztosnak. 1945 januárjától vezetési tartalékba került.  A második világháború befejeződése után az emigrációt választotta, mivel  Magyarországon a távollétében lefokozták és „kicsapták” a honvédségből. 1950-ben távollétében életfogytiglani fegyházra ítélték. (Ezt az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság 1998-ban semmisnek nyilvánította.)  1962-ben választották meg a Vitézi Rend harmadik főkapitányává.  1977-ben megromlott egészségi állapota miatt lemondott főkapitányi címéről. 1980. április 14-én hunyt el a Német Szövetségi Köztársaságban, Arnstorfban.
 

 

vitéz lotharingiai Habsburg József Árpád kir. hg.
1933. február 8-án született Budapesten. 1944 végén a közeledő szovjetek elől családja Németországba menekült. Vitéz József Ágoston királyi herceg unokáját, 1977. december 3-án választották meg a Vitézi Rend 4. Főkapitányává és az óta az.
 
Forrásmunkák:
B. Kalavszky Györgyi-Illésfalvi Péter: Horthy Miklós élete képekben. Puedlo Kiadó, Budapest, 2000.
Fekete Ferenc: A Vitézi Rend története. HK Hermanos Kiadó, Szeged, 2011.
Vitéz Felszeghy Ferenc – Rátvay Imre – Petrichevich György – Ambrózy György (szerk. biz.): A rendjelek és kitüntetések történelmünkben. Társadalmi Könyv- és Lapkiadó Vállalat, Budapest, 1943.
Glatz Ferenc (szerk.): Magyarok krónikája, Magyar Könyvklub Kiadó, Officina Nova, Budapest, 2000.
Gróf Edelsheim-Gyulay Ilona: Becsület és kötelesség. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2001.
Sipos Péter (főszerk): Magyarország a második világháborúban. Petit Real Kiadó, Budapest, 1997.
Szakály Sándor: A magyar katonai felső vezetés 1938-1945. Ister Kiadó, Budapest, 2003.